Konrád úgy gondolta, hogy minden megy majd mint a karikacsapás. Mi jöhetne közbe, mikor ők maguk csinálják az egészet?
Szépen kigondolta, hogy szeretné a konyhát – nagy variáció nem volt a kis főzőfülkében – eltervezte, hogy akarja berendezni a nappalit. Kiválasztotta a burkolatokat és a falszíneket. Sanyival átbeszélték, hogy hová milyen kiállások kellenek, hová akar gipszkarton álmennyezetet, előtétfalat, amibe majd rejtett világítás kerül. Kitalálta, hogy a konyha és a nappali egyik falát sötétszürkére festi, és összecsapkodja arany színű festékkel. Ez lesz a dekoráció.
Konrádnak egyébként nagyon jó ízlése van, a lakás tényleg szép lett. Nem félt a nagy kontrasztoktól, de megfelelő mértékkel használta a karakteres színeket. Ahogy alakult a kis lakás, lerakták a padlóburkolatokat, egyre jobban tetszett neki, amit lát. Sanyi is lelkes volt, hiszen a gipszkartonozás, az álmennyezet és az előtétfal az előszobában az ő keze munkáját dicsérte.
Mikor szépen kitakarítottak, leültek a nappali közepén a padlóra és bontottak egy-egy doboz sört.
- Jöhetnek a bútorok! – mondta Konrád.
- Mivel akarsz kezdeni?
- Kell egy ágy meg egy hűtő a sörnek – nevetett Konrád.
- A konyha milyen lesz? – faggatta tovább Sanyi – az kell, mielőtt beköltözöl. Anélkül nem tudsz semmit csinálni!
- Az már a fejemben van. – és felvázolta:
- Itt lesz a hűtő, itt a mosogató, itt meg a tűzhely.Ennyi, nem? Más be se fér! Nem kell ezt túlaggódni. Úgysem fogok én itt nagy főzéseket csinálni!
- Te nem is! – piszkálta Sanyi – Majd a csajod fog. Neki kell a konyha, nem neked.
- Az még odébb van. – zárta le a témát Konrád.
- Néhány héttel és jó pár ötlettel később keresett meg Konrád, hogy ajánlatot kérjen tőlem a konyhabútorra. Tervekre és kivitelezésre is szüksége volt, mert asztalos ismerősei nem voltak.
- Tervem már van. Csak kicsit dizájnolni kell rajta. Meg kéne valaki, aki profin megcsinálja. – vázolta elképzelését Konrád.
Mivel barátnője még nem volt, ő pedig úgy gondolta, hogy a burkolatok és a falak színének kiválasztásával kimerítette a képzelőerejét, rám bízta a konyha megtervezését és az anyagok kiválogatását.
Nekem is felvázolta az „itt a hűtő, itt a mosogató és itt a tűzhely” variációt. Ezután elküldtem neki a szokásos igényfelmérő kérdőívet, ami alapján kiderítem, hogy kinek milyen szokásai vannak a konyhában, és mi az ami tetszik neki. Két hétre eltűnt. Azt hiszem sokkot kapott.
Mikor végre jelentkezett, elmondta, hogy érti a kérdéseket, de jobb lenne, ha mégis átbeszélnénk, mert felmerült benne, hogy tulajdonképpen nem is tudja, milyen konyhát akar. Mégsem olyan egyszerű ez, mint gondolta.
Találkoztunk. A beszélgetés végére kiderült, hogy milyen stílusú konyhát szeretne, milyen színeket használjunk, és hogy mire van szüksége a konyhában. Annak ellenére, hogy „nem akar nagy főzéseket csinálni”.
Mivel én úgy szeretek tervezni, hogy az egész lakást egyben nézem, hogy a funkciók a legjobb, és a használó számára legoptimálisabb elrendezésben kerüljenek kialakításra, Konrádot is arra kértem, hogy felmérhessem az egész lakást. Így egységként kezelhettem az otthonát. Ennek meg is lett az eredménye: egy teljesen új elrendezést alakítottam ki. A kis főzőfülkéből gardrób lett. A konyha átkerült a fal túloldalára, a nappaliba. Mivel panel lakásról beszélünk, nem lehet ide-oda vezetgetni a vizet és a szennyvizet. Ezek tehát ugyanott maradtak, csak a fal túloldalán kerültek kialakításra a vizes elemek.
Így lett Konrádnak egy nappali-étkező-konyhája és egy járható gardróbja, amibe az összes horgászcuccát be tudta pakolni.
Újra kellett vezetni az áramot, a dekorfal, ami a kis főzőfülkében készült, sajnos nem látszik, mert be lett polcozva az egész fal. Át kellett fúrni a vizet a fal túloldalára, vésni pár méter vezetéket. Így újra kellett glettelni és festeni azt az egész falat.
Viszont Sanyi nem ért rá egész nyáron, így ezek a munkálatok jó két hónapot csúsztak. Így ennyivel később tudtunk hozzáfogni a konyha bútorozásához. Volt azonban ebben a csúszásban egy jó dolog is: Konrádnak közben lett egy barátnője, akivel egy fesztiválon ismerkedtek meg. Így mostmár közösen véglegesítettük a színeket és a fogókat.
Bár fölösleges volt az új gardróbban a sok villanyszerelési munka és a dekorfal, ennek már utána vagyunk. Ezért fontos a tervezés. Konrád is megspórolhatta volna ezt az időt és pénzt, ha előre megtervezi a lakás elrendezését, és a bútorokat, és nem csak fejben létezik az elképzelése. Pedig ő ebben dolgozik.
Neked, ha nem vagy járatos ezen területen, és nincsenek barátaid, akik segítenek a kivitelezésben, akkor még fontosabb, hogy ne dobd ki ezt a pénzt az ablakon!
