Lakásfelújítás közben az embernek sosem szabad belegondolnia, hogy mennyi van még a végéig. Azt ugyanis sosem látjuk előre, hogy hol a vége és ezzel csak frusztráljuk magunkat. Nálam ez nem okoz problémát. Úgy vagyok vele, hogy a folyamatos alakulás része az életemnek, része a lakás életének. Nem érzem szükségét, hogy kimondhassam: készen van.
Mert lehet, hogy ami most kész, az két év múlva már nem tetszik, és akkor újabb átalakítás, változtatás következik.
Szóval a süllő egy nagyon finom jószág, sokféleképpen elkészíthető. Van aki a halat csak rántva meri elkészíteni. Sajnos sokaknál kimerül a hal elkészítése a rántott ponty és a rácponty receptjénél. Ez a két mód, amit a legkevésbé szeretek. A rácpontyban annyi a szálka, hogy ember legyen a talpán, aki megeszi, és még jól is lakik belőle.
Na de a süllőre visszatérve, semmi ördöngösség nincs az elkészítésében, ha félretesszük az előítéleteinket, mármint hogy ez egy hal.
Vegyünk elő szinte bármilyen receptet, ami csirkéből elkészíthető, és azt halból is megtehetjük. Csak sokkal hamarabb készen van.
Nézzük akkor, mit követtem el ma, mindössze fél óra alatt:
A süllőt lebőröztem, és besóztam. Egy kis diót turmixgépbe dobtam, és összeaprítottam.
Amíg a hal állt a sóban, összedobtam egy kis salátát hozzá, amihez igyekeztem szezonális zöldségeket összeválogatni:
- cékla
- szárzeller
- jégsaláta
- paprika
- tökmagolaj
- só
Összeaprítottam, megsóztam, összekevertem a tökmagolajjal. Semmi extra hozzávaló. A tökmagolaj annyira finom és karakteres önmagában is, hogy kár lenne bármivel elrontani.
Ezután vajat olvasztunk egy serpenyőben. A halakról leitatjuk a nedvességet. A diót összekeverjük zsemlemorzsával, és beleforgatjuk a halat, majd a vajban szép aranysárgára sütjük.
Ugye, hogy egyszerű volt? 🙂
